Tánczos Kata - hárfaművész

A hárfa felépítése

A hárfa pengetős hangszer, melynek nylon-, bél- vagy fémhúrjait pengető nélkül kell megszólaltatni.

Az ókori hárfa csak két oldalon volt zárt, harmadik, a húrokkal párhuzamos oldala pedig nyitott volt. Később ez változott. Már a középkorban zárt háromszöget alkotott.

1720 körül Hochdrucher jóvoltából megszületett az első működő kromatikus hárfa. Ennek köszönhetően a hangszer három oktávnyi hangterjedelme öt oktávnyira bővült. A klasszicizmus korszakában számos újítás jelentkezett a hárfakészítésben. Viszont mivel az egyszerű pedálhárfán csak korlátozott mennyiségű hangnem volt játszható, ennek kiküszöbölésére jött létre a kettőspedálhárfa, vagyis a mai koncerthárfa. Ezt 1820-ban készítette a párizsi Érard hangszerész.

A duplapedálos hárfán már villa is volt. A villa két fémpálcika, mely közrefogja a húrt, a pedál lenyomásával megrövidíti azt és így az alaphangot félhanggal emeli, vagy leszállítja. Ez a hangszer az 1900-as évek elejéig uralta a piacot.

A hárfa főbb részei a nyak, a húrok és a rezonátor.

 

A modern hárfa felépítése

A modern, tökéletesített hárfák C-dúr szerint vannak hangolva.  Kontra Cesz-től a négyvonalas Gesz-ig terjed az ambitusa, s így majdnem eléri a mai zongorák hangterjedelmét. Hét pedállal rendelkezik, s minden pedálnak három állása van. felső állásban „b” előjegyzésre, középen előjegyzés nélkül, lent „#” előjegyzésre módosíthatók a pedálok által a húrok. A mai hárfán tehát minden hangnemben lehet játszani. Alakja tompa háromszöget mutat. Leghosszabb szárát a felső nyak s az alsó hangfenék közé ékelt erős oszlop képezi, ennek szerepe, hogy az egész hangszertest a húrok feszítő erejének könnyebben ellenálljon. A koncerthárfának 47 húrja van, magassága 180 cm.